Prológus

Prológus

*Alec szemszöge*

- Hogy engedhetted meg,hogy ez a lány ide jöjjön? - csaptam a barna asztalra,mire az megremegett. Albert háttal állt nekem az ablak előtt, kezeit összekulcsolva nézte,ahogyan az esőcseppek legurulnak az ablaküvegen. 
- Ő is olyan ,mint te. Legalább megérthetitek egymást Alec. - mondta lágy hangon,ami engem most roppant idegesített.
- Ezt te nem érted! - üvöltöttem.
- Ebben az iskolában én vagyok az igazgatód,ezért ne kezelj úgy ,mint egy barátot! - emelte fel a hangját.
- Rossz előérzetem van.- morogtam. - Mi van ha nem tudja magát irányítani?
- Ha jól emlékszem te sem tudtad magad fékezni! - mondta egy kis gúnyos hangsúllyal a hangjában.
- De én legyőztem magam. Harcoltam és győztem. Ő vajon akar harcolni?
- Majd kiderül. - mondta könnyedén.
- Tessék? Több ,mint kétszáz diák és tanár élete forog kockán,de te meg akarod nézni a végét? - üvöltöttem újra.
- Tégy ellene! Segíts az új tanulónak beilleszkedni és tanítsd meg ,hogyan fékezze magát! - fordult meg, majd megláttam a szemüvegje mögött az elszánt tekintetét.
- De...
- Ez parancs volt! - mondta határozottan.
- Igenis, igazgató úr! - meghajoltam, majd dühösen bevágtam magam mögött az ajtót. A folyosó sötét volt és hátborzongató. Sóhajtottam egyet,majd visszaindultam a szállóba. Végig a földet bámultam és az új lányon járt az eszem. Ő is olyan ,mint én. Még sosem találkoztam hozzám hasonlóval, ezért is érzem ,hogy nem volt jó ötlet befogadni. Hirtelen halk lépéseket hallottam magam előtt. Felkaptam a fejem és megpillantottam az új lányt. Szőke haja kellemesen hullott a vállára. Égszínkék szemei szinte felfaltak, mosolya túl gyanús volt nekem. De mégis olyan gyönyörű volt,hogy szinte levegőt sem tudtam venni. Megtorpantam. A lány megállt mellettem,testünk olyan közel volt egymáshoz, hogy magamon éreztem testének hideg érintését. 
- A barátnődnek nagyon jó illata van. - szólalt meg,gúnnyal a hangjában.
- Találkoztatok? 
- Még nem volt szerencsém. De remélem minél előbb érezhetem. - kacagott, majd elindult és belépett az igazgatóhoz. Lábaim megremegtek ,ahogyan arra gondoltam ,hogy ez a lány és Becca, akárcsak beszéljenek egymással. Megráztam a fejem és vissza indultam a szállóba.