15.fejezet

15.fejezet
Pillanatnyi őrület

*Becca szemszöge*

Ahogy végigkúsztam a földön, ágak és levelek között, a farmerom felszakadt és a könyököm is vérezni kezdett,de nem érdekelt.  Előrébb akartam törni,meg kell találnom Alect. Még magam sem tudtam,hogy miért. Aggódnék érte? Nem hiszem. Ez ennél sokkal több és tudom, hogy meg tudná védeni magát. 
Két öltönyös és kigyúrt férfi beszélgetett tőlem alig öt méterre és egy állt a bejáratnál. Lehetetlen megközelíteni a helyet. Sóhajtottam egyet,majd csalódottan az avarra hajtottam a fejem.

* Alec szemszöge *

Hallgattam Karina nyugodt szuszogását,miközben azon gondolkoztam ,hogyan menthetném meg Őt innen. 
A következő pillanatban kinyílt az ajtó és Benedick lépett be,  nagy mosollyal az arcán. Felpattantam és a rácshoz rohantam,de mielőtt megfoghattam volna a vasrudakat, egy hang a fejemben megállított:
Leöntötték a rácsokat valami erős sósavval.
- Nyugodj meg, Alec. - kacagott a férfi, majd elővett a kezéből egy kulcscsomót,majd kinyitotta Karina zárját és eltűnt a fal mögött. Mikor előbukkant, Karinát tartotta a kezeiben, aki semmit sem érezhetett az egészből, hiszen mélyen alszik. 
- Mit akarsz vele?! - ordítottam, kikelve magamból,mire a férfi csak elmosolyodott.
- A szokásos vizsgálatokat végzem csak el. Pár óra múlva vissza hozom. - mondta,majd kisétált az ajtón és az egyik őr becsukta mögötte a súlyos ajtót.
Összeszorítottam a fogaimat,majd erősen megragadtam a rácsokat. Nem érdekelt a kínzó fájdalom,ami marta a kezemet. Csak Karina érdekelt. Felordítottam a fájdalomtól,ahogyan próbáltam kiszakítani a rácsot a helyéről.
Hirtelen kiszakadtak a rudak a helyükről, én pedig hátraestem a lendülettől de nem haboztam sokat. Felpattantam és az ösztöneimet követve, Karina után loholtam.
- Kapjátok el! Ne engedjétek Mr. Armstrong közelébe! - kiáltotta az egyik őr,mire teljesen körbekerítettek az öltönyösök.
- Eddig még nem öltem embert ... kezdtem,de az egyik rám lőtt. A golyó belehatolt a mellkasomba,mire a lábaim remegni kezdtek és majdnem összeestem,de erőt vettem magamon. - De Karináért megteszem! - ordítottam,majd közelebb léptem az egyik őrhöz és kitörtem a nyakát.
- Szörnyeteg! - kiabálta egy másik és mielőtt rám lőhetett volna,megragadtam a mellkasát,majd betörtem és kitéptem a szívét.
Elmosolyodtam. Nem is tudtam ,hogy ennyire jó érzés ez az egész!

*Becca szemszöge*

Hirtelen az összes őr az épület felé futott, én pedig gyorsan felpattantam és a falhoz futottam. Mikor már csak a tücskök esti zenéjét hallottam,vettem egy mély levegőt és beljebb merészkedtem a sötét épületben. A hangok összemosódtak,de hirtelen meghallottam Alec kiáltását  Felcsillantak a szemeim, majd a félelmemet hátradobva futottam a fiú után.