16.fejezet

Mellesleg próbálkoztam egy kis fejléc készítéssel. Szerintem jó lett,szerintetek?:) 

16. fejezet
Bosszúállás

*Alec szemszöge*

Körülöttem élettelen testek feküdtek,kezeimet és a ruhámat vér borította. Még sohasem öltem meg senkit,de most valahogyan nem éreztem bűntudatot miatta. Gyorsan magamhoz tértem,majd az ösztöneimet hagyatkozva követtem Karinát. A falak egymást követték és úgy éreztem,hogy sosem találom meg a lányt,de hirtelen egy fehér ajtó előtt találtam magam. Mikor beléptem körbevett a végtelen fehér űr.  Először bántotta a szememet az erős fény és időbe telt hozzászoknom a környezethez. Mikor kitisztult a szemem, rögtön megpillantottam magam előtt egy hatalmas kádszerű valamit. Valami sűrű és fehér folyadékot vettem észre,tetején pedig pár szőke hajszálat.
-Karina! - kiáltottam,majd gyorsan odarohantam és kiemeltem a lány fejét a vízből. Szemei csukva voltak,arca vértől csillogott. A saját vérétől.
Hirtelen egy hatalmas durranást hallottam, oldalamba pedig égető fájdalom hasított
- Takarodj onnan! - ordította Benedick,majd futni kezdett felém. Én gyorsan felpattantam,kihúztam a golyót a sebből,majd a férfi felé dobtam. A golyó áthasította a levegőt és Benedick lábába csapódott,aki összeesett. Nagy léptekkel értem közelebb hozzá,majd mikor odaértem, belerúgtam egy hatalmasat, Ő pedig felnyögött a fájdalomtól.
- Megbosszulok mindent ,amit Karinával tettél. - sziszegtem a fülébe.  - Ő saját apjaként szeretett téged,viszont számodra csak egy kísérleti patkány volt! Most megbűnhődsz.
Felegyenesedtem, és úgy terveztem ,hogy halálra verem,de amikor ökölbe szorítottam a kezeim, Benedick újra elővette a pisztolyt és lábon lőtt vele. Összerogytam,de mielőtt feleszméltem volna,Benedick rám vetette magát és kezeit a torkomra szorította. Vámpírerőmnek köszönhetően gyorsan leküzdöttem magamról,ó és készültem lecsapni.
- Nee! - hallottam magam mögött Karina sikolyát. Gyorsan hátraugrottam és a lányra pillantottam. 
Arca és haja csurom vér volt, ki akart szállni a kád szerű valamiből,de túl gyengének bizonyult.
- Szórakozol velem? - ordítottam magamból kikelve.
- Kérlek! - hangja határozott volt,majd vett egy mély levegőt és nehezen felállt. Csupasz testéről vér csordogált. Zavartam elkaptam a fejem,de úgy tűnt a lányt cseppet sem zavarja,hogy teljesen meztelen volt.
Remegő lábakkal közeledett felénk.
- Látod,Alec? Bármit is teszel, Karinának én maradok a legfontosabb. - nevetett Benedick,mire mérgesen összepréseltem a fogaimat.
Karina úgy ment el mellettem,hogy még rám sem nézett,majd leguggolt Benedick elé és gyengéden megfogta az arcát,ezért a férfi is vérfoltos lett.
Benedick elmosolyodott,de mielőtt bármit is tehetett volna,Karina megszólalt:
- Arra sem vagy alkalmas,hogy kiszívjam a véredet!
Odakaptam a fejemet és láttam ,hogy Benedick szemében félelem és kétségbeesés csillogott. Karina megszorította a fejét,majd rántott egyet a karján és kitörte Benedick nyakát.
Szó szerint tátott szájjal álltam a lány előtt,aki lassan felállt,majd felém fordult és angyalian elmosolyodott.
- Sajnálom,hogy belekevertelek ebbe!
Nem bírtam megszólalni a döbbenettől,szemeim pedig automatikusan lejebb tévedtek Karina testén. Gyorsan elfordultam,majd leküzdöttem magamról az így is véres és izzadt fekete pólómat és Karina elé dobtam.
- Nem a legjobb,de azért vedd fel!
- Öö..persze ... - dadogta,majd gyorsan felvette és közelebb lépett hozzám.
- Köszönöm. - mosolygott, én pedig próbáltam óvatosan letörölni arcáról a rászáradt vért.
- Tűnjünk el innen!

*Becca szemszöge*

Körülbelül fél órája kóvályogtam céltalanul az üres épületben. Néhol apró neszeket követtem,de valamikor pedig a megérzéseimet. Távolról ajtónyikorgást hallottam,majd Alec sustorgását. Gondolkodás nélkül a hang irányába futottam,majd mikor megpillantottam a fiút, rögtön a karjai közé akartam ugrani,de a következő pillanatban megpillantottam a félmeztelen Karinát.
- Alec? - suttogtam,hangomra pedig a fiú szemei kikerekedtek. - Miért vagytok félmeztelenek?
- Öö ... - dadogott a fiú,de végül feladta a próbálkozást. - Mindent megmagyarázok,de előbb jussunk ki ebből az átkozott épületből.
Karina bólintott, majd előresietett és én kettesben maradtam Aleccel.
- Karina ... miért tiszta vér?
- Ígérem mindent megmagyarázok - mosolygott rám. - Te pedig elmondod,hogy mit keresel itt!
Séta közben sem bírtam levenni a szemeimet Alec izmos,néhol helyen véres, felsőtestéről,amit a fiú észrevett,de egy féloldalas mosollyal letudta az egészet.