2013. május 4., szombat

20.fejezet

20.fejezet
Zavaros gondolatok

* Alec szemszöge*

- Mi? - fordultam hátra, ahol Karina ült az egyik széken. Tekintetében komoly elszántságot fedeztem fel.
- Jól hallottad. Ha Becca vámpír lenne, az ügyfelek már nem tehetnének semmit. 
- Igaza van - szólalt meg Arthur. - A vámpírok nem szívják egymás vérét. Az barbárság lenne.
- Nem változtathatom át! - kiáltottam dühösen. - Becca túl ártatlan a vámpír élethez, nem bírná ki.
- De te ott vagy neki, nem igaz? - hallottam Karina hangját, melyben egy kis gúny is csengett.
Dühösen megpördültem és kiviharoztam az irodából. Gondolkodásra volt szükségem, hiszen Karinának igaza volt.
Ha Becca vámpír lenne ... NEM! Emlékszem, hogy nekem milyen borzalmasak voltak az első éveim. Igaz, én egyedül voltam ...
Leültem az egyik padra, távol az akadémia épületétől. Hátrahajtottam a fejemet és felnéztem az égre. A csillagokat eltakarták a sűrű felhők, csak a hold halovány fénye volt képes áttörni rajtuk. Hideg levegő kúszott a ruhám alá, amitől kicsit megremegtem, majd vettem egy mély levegőt és behunytam a szemem.
Mit kellene csinálnom? Meg akarom védeni Beccát.
- Mit csinálsz? - hallottam magam mögött egy csilingelő hangot, majd Becca huppant le mellém a padra.
- Honnan tudtad, hogy itt vagyok? - mosolyogtam rá.
- Láttalak az ablakból. Mi a baj?
- Csak gondolkodom - sóhajtottam, majd felmerült bennem az ötlet, hogy elmondok mindent Beccának. De csak megrémítené. - Gondolkoztál már azon, hogy milyen lehet nekem és Karinának? - pillantottam rá és arcára félelem ült ki. - Mármint, hogy vámpírok vagyunk.
- Hát ... - könnyebbült meg egy kicsit. - Az igazat megvallva eljátszottam már a gondolattal. Mivel nem égtek el a napon és örökké fiatalok és szépen vagytok, nem lehet olyan rossz. Vagy tévedek?
Elmosolyodtam.
- Nem. Igazad van. Tényleg nem olyan rossz.
- Hisz ha nem vagy vámpír, sosem találkozunk, nem igaz?
Válaszul megcsókoltam, majd eltávolodtam, hogy beletudjak nézni a szemeibe. Annyi érzelem kavargott bennük, hogy nem tudtam neki hazudni. Muszáj volt elmondanom neki az igazat.
- Mondanom kell valamit ... - kezdtem, majd vettem egy mély levegőt. - Ez lehet, hogy meg fog viselni téged, de muszáj elmondanom.
- Bökd már ki! - nevetett a lány.
- Arthur... vagyis az igazgató - sóhajtottam - az Akadémiát azért tartja még mindig fenn, hogy a vámpírok válasszanak a diákok között. Amelyik vámpírnak ízlik az egyik diák vére, azt ... lecsapolhatja. Teljesen.
Becca szemei kikerekedtek és nem válaszolt. Döbbenten bámult engem, majd maga elé nézett, végül lehajtotta a fejét.
- Szóval ezért kérdeztél a vámpír létről - sóhajtott.
- Igen.
- Azért, hogy a vámpírok ne tudjanak ... lecsapolni?
Bólintottam. Rettegve vártam a válaszát, de tudtam, hogy megérdemli az igazságot. 
- Benne vagyok! - emelte fel a fejét és mosolygott.
- Mi? - pislogtam rá csodálkozva.
- Változtass át! Nem akarok valami ismeretlen vacsorája lenni.
- De ... de ... nagyon fájdalmas és ... nem tudod magad irányítani az első pár évben és...
Becca felemelte a mutatóujját és a számra tapasztotta.
- Hé, nem te akartál eddig rábeszélni? - mosolygott.
Nyeltem egyet, majd bólintottam.

- De... ezt nem lehetne csak akkor, mikor már meg akarnak enni? - kérdezte szégyenlősen.


Magamhoz szorítottam és játszani kezdtem a hajával.
- Persze - mosolyogtam, majd halvány csókokat leheltem a nyakára.

* Karina szemszöge*

Unottan álltam fel a fotelből és már készültem kisétálni az ajtón, mikor Arthur közbeszólt:
- Nem gondolkoztál még azon, hogy akár a tiéd is lehetne Becca vére? - lengetett meg egy tasak vért a levegőben. - Te is vámpír vagy. Ugyanannyi jogod van Beccára, mint az összes többi vámpírnak. A helyedben én lecsapnék rá, amíg lehet.
- Te élvezed ezt? - morogtam.
- Csak próbálok ügyfeleket szerezni - vont vállat, majd leült a székébe, én pedig dühös léptekkel hagytam ott. A lány kollégium felé vettem az irányt, mikor megpillantottam két szerelmes párt egy padon ülve, de mikor jobban megnéztem Őket, rájöttem ,hogy Becca és Alec azok. Ökölbe szorítottam a kezem és dühösen néztem, ahogyan ölelkeznek.
Becca mindent tönkretesz ... 
Megráztam a fejem és próbáltam megnyugtatni magam, sikertelenül. Elkaptam a fejem és inkább visszatértem a szobámba. Levetettem magam az ágyra és a plafont kezdtem bámulni.
Becca vére ... tényleg nagyon ízletes. Sokkal finomabb azoknál, amiket eddig kóstoltam. 
Magamra húztam a takarót, majd lehunytam a szemem és Becca vérének megízlelésével álmodtam.

1 megjegyzés:

  1. Uramisten... Uramisten! Karina! Ebből nagyon izgis dolgok jöhetnek még. :) Izgatottan várom, hogy mi lesz ezek után.
    Kicsit megrendített, hogy így pikk-pakk beleegyezett abba, hogy vámpír legyen. Hiszen egy csomó mindennel fel kell hagynia... és sok mindenkit ott kell hagynia. Meg azért vannak elnyei is, de én tuti nem akarnék vámpír lenni, ha valaki felajánlaná a lehetőséget... talán Becca jobban látja ebben a jót, mint én. :/
    Arthur tiszta gáz. :DD Üzletember, az tuti.
    Nemrég volt egy kis gondom a komi írással, és remélem, hogy most elküldi. Na, próba szerencse.
    Gréti

    VálaszTörlés